Munkáimban évek óta visszatérő elem az ember és a természet viszonya, mely szorosan kapcsolódik személyes élményeimhez, a privát és alkotói utam során feltett kérdéseimhez. Az ember vágyódása a természetbe számomra az emberiség közös emlékezetében derengő egység élménye – az egység, amiben az ember és a természet még nem volt különválasztható.Az alkotásaimmal, amikor kiállítom őket, egyfajta narratív mezőt szeretnék létrehozni, ahol a
képek kommunikálnak egymással.

A saját személyes „én” keresésem mellett folytatom a közvetlen környezetem család,párkapcsolat, barátok, állatok identitásának vizsgálatát is. Az állatok itt úgy jelennek meg a képeken, mintha emberek lennének. Ez egy nagyon intim és személyes viszony. A természeti környezet, ahol éljük az életünket óriási jelentőséggel bír és szimbólummá válik a valóságban és a képeken, csak ez által tarthatjuk meg az önazonosságunkat. Az éppen aktuális otthonunk a belső én identitásának kitágítása.

Egy idő után a vágyak leegyszerűsödnek, fa, erdő, víz, tiszta levegő, föld, a képeim narratívitása is ebből ered.