Bár tanárai támogatták művészeti érdeklődését, diplomája megszerzése után hosszabb időre eltávolodott az alkotói pályától. Ennek hátterében személyes és családi öröksége is szerepet játszott: a művészi tehetséget sokáig nem lehetőségként, hanem terhelt örökségként élte meg.

A következő két évtizedben a marketing, az online kommunikáció és a programozás analitikus rendszereiben dolgozott. Ebben az időszakban vált számára meghatározóvá az a gondolat:

„Az az ember, aki nem ismeri a határait, sosem tudja átlépni azokat.”

A művészethez való visszatérése az elmúlt években kezdődött, amikor saját családi történetét és apai örökségét új nézőpontból kezdte értelmezni. Az ELTE-SEK vizuális kultúra tanári mesterképzése 2025–2026 között nem pusztán szakmai továbbképzést jelent számára, hanem egy korábban háttérbe szorított alkotói identitás tudatos újraépítését is.

Munkája hibrid szemléletű: a marketingből és digitális kommunikációból hozott rendszerkritikai gondolkodást a konceptuális művészet, a performansz és az installáció eszköztárával kapcsolja össze. Alkotásaiban azt vizsgálja, hogyan hatnak a külső és belső rendszerek — család, társadalom, ideológia, intézmény — az egyén önértelmezésére, szabadságára és alkotói lehetőségeire.

Központi kérdése, hogy miként válik a megfelelés belső kényszerré, hogyan teszik a rendszerek „megmagyarázhatóvá” az egyén elnyomását, és milyen lehetőségei maradnak a léleknek az önazonosság visszaszerzésére.